Mint egy éven át egy gyermek pillantása


Simonnak A gyermek ott ül apja mellett a díványon, a lámpa fénykörében. Egy kissé még kelletlennek látszik, arcáról még nem tűnt el az utolsó durcás fintor. Lélekben még félig-meddig a számítógép képernyője előtt ül, ahol egy perce még lopott terepjáróval száguldott egy nyaktörő hegyi úton, vagy egy virtuális mocsár szimulált békájával szúnyogokat és legyeket fogott. Most azonban az apa kézmozdulata a térdén fekvő könyv négyszögére irányítja pillantását, és a gyermek, feledvén a képernyőt, immár vonakodás nélkül, fennhangon olvassa: "Huszonegyedik fejezet.

A nevezetes kalandról, melyben Mambrin gyógymód férgek és lamblia ellen esett zsákmányul". A gyermek hangosan olvas, az apa időnként megállítja, és megjegyzéseket fűz az elhangzottakhoz.

Nem a Don Quijote az első könyv, amellyel ily módon együtt ismerkednek meg.

Várólista Dr. Kovács Ilona 83 éves korában Kovács Ilona, a Toxicológiai Osztály közötti időszak osztályvezető főorvosa. Krónikus betegsége miatt már kórházi ápolásra szorult, álmában érte a halál.

Az első közös olvasmány a Robinson volt, annak ötven évvel ezelőtt kiadott ifjúsági változata, amelyből nemcsak a szibériai epizódok hiányoznak, hanem a Gondviselésről szóló eszmefuttatások is. Az apa javarészt a hiányokat és a szerkesztői beavatkozásokat olvassa, a fiú viszont azon töpreng, hogyan lehetne még eredményesebben védekezni a kannibálok ellen.

Az apa ugyanezt a könyvet olvasta harminckilenc évvel ezelőtt, és még jól emlékszik hasonló morfondírozásaira.

mint egy éven át egy gyermek pillantása

Vagyis éppenhogy nem ugyanez a könyv volt; annak a rég elveszett példánynak zöld vászonfedele volt, kissé fázós tapintású - ezt a fázós, kellemetlen érzést kellett leküzdenie a lakatlan sziget trópusi éghajlatának - és a belső címlapra rá volt nyomtatva: "Az Én Könyvtáram".

A mint egy éven át egy gyermek pillantása sziget eggyé vált azzal a gondolattal, hogy annak, aki Én vagyok, könyvtára lesz, vagy már van is. Ennek a példánynak viszont keménypapírból van a kötéstáblája.

Ezt a gyermek anyja olvashatta kislánykorában, vagy az anya testvérei. A Robinson olvasásakor a gyermek betűismeretei kissé kezdetlegesek voltak még. Úgy vágott neki az első fejezetnek, ahogy a régész tanulmányozza az elmosódott sziklafeliratot: minden szó, minden mondat értelmét külön meg kellett fejtenie. Aztán, amint egyre gyorsabban suhantak el az évek Robinson fölött, úgy egyszerre csak a gyermek szájában is meglódultak a könyv mondatai.

A Péntekkel folytatott párbeszéd már csakis azért botladozott, mert a szereplők nyilvánvalóan nem beszélték egymás nyelvét, és a félreolvasásoknak, valamint az átugrott soroknak ezt a körülményt kellett érzékeltetniük.

Széchenyi István

A Robinsonnal csaknem egy időben vált közös lekcióvá a Vuk. Ez az úgynevezett "kötelező", illetve "választhatóan kötelező" olvasmány volt, és így eleve magára vonta a kötelezőket illető jogos gyanakvást.

Ám ahogy apa és fia négyszemközt ültek Fekete István feltárulkozó szövege fölött, másfajta gyanúk ébredtek és kezdtek beigazolódni. Mint egy éven át egy gyermek pillantása antropomorf állatszereplők jól felismerhető ideológiák zászlóvivőinek bizonyultak. Hol a "nemes vadember" toposza bukkan fel, alig álcázva egy prémes farokkal, hol a kutyákdala-farkasokdala áldilemma burkolódzik némi homályos természetmisztikába.

Dr. Kovács Ilona

A műnek erős utopisztikus vonásai vannak, noha magát az utópiát elmulasztotta kijelölni a szerző; helyette némi dzsentroid rátartiságot észlelhetünk. Egyszóval, a gyermek és a felnőtt olvasói pillantásainak kereszttüzében úgy olvadt el Fekete István könyve, mint valami hóember.

Ugyanez nem mondható el a másik híres kötelezőről, A Pál utcai fiúkról, az megmaradt egy darabban a fürkésző pillantások nyomán is, noha inkább frissessége és életszerűsége tartja egyben, mint az eszmei mondanivaló.

mint egy éven át egy gyermek pillantása

Felnőtt és gyermek előveszi a székesfőváros milleniumi térképét, bejelölik a regény helyszíneit, méricskélik a távolságokat, és e műveletek során közrefogja őket a száz évvel ezelőtti Ureaplasma arány a férfiak táblázatában, annak minden ifjúságával és diadalmas lendületével, amelyből, íme, a sivár józsef- és ferencvárosi utcákba is jutott egy kevés, az író szeretetéből pedig nem is kevés.

A gyermek sajnálja Nemecseket, a felnőtt sajnálja Molnár Ferencet, aki húsz-huszonkét évesen, amikor a regény előzményéül szolgáló gyermekdialógusokat írta, sokkal jobb megfigyelő és lélekismerő volt, mint kétszer annyi idős korában; aki tehát sikeres lett, ahelyett, hogy naggyá vált volna.

E sorok írójának mondania sem kell talán, hogy nem minden kísérlet volt sikeres. Sőt, vannak híres gyermekkönyvek, amelyeket az apa meg sem próbált közös olvasás tárgyává tenni. A Micimackót azért nem, mert a mackózás-malackázás, megítélése szerint privát, sőt intim ügy. A kis herceget azért nem, mert ezt a könyvet érzelgőssége miatt nem mint egy éven át egy gyermek pillantása.

A János vitézt és a Toldit azért nem, mert ezekre az iskola túlságosan is rátette a kezét. A gyermek egyszer aziránt érdeklődött, hogy a Toldiban miért nincs olyasféle csajszi, mint Iluska a János vitézben. Szülői biztatásra ezt a hogy megolje a helmintákat feltette a tanár néninek is, aki azzal vágta ki magát, hogy az majd a Toldi szerelmében jön. Így tehát a gyermek máris szembesült azzal a problémával, amely egy időben a felnőttet is élénken mint egy éven át egy gyermek pillantása mi az, hogy teljes, befejezett irodalmi alkotás?

És: vajon egy trilógia egy mű, vagy inkább három? Ha meggondoljuk, e kérdésnek már-már teológiai tétje van. Ja, és Carrol Alice-könyvei, azokat sem olvasták együtt. Nincs is rá magyarázat, hogy miért nem. Úgy alakult. Az indiános könyvekkel tett próbálkozás nem hozta meg a kívánt eredményt.

Ottó, avagy egy gyermek emléke

Az apa úgy látta, hogy választani kell Karl May és Cooper között. Cooper mellett döntött, mivel Cooper jobb író a másiknál, ha úgy tetszik, a Bőrharisnya-történetek regénytechnikai szempontból sokkal érdekesebbek, mint Winnetou és Old Shatterhand kalandjai. Coopernél ugyanúgy a tér, a cselekmény helyszíne játssza a döntő szerepet, ahogyan Defoe-nál és Molnár Ferencnél is, és a gyermekkori Cooper-olvasmányok hasonlóképpen készítik elő a Melville-lel és Faulknerrel való későbbi ismerkedést, ahogy A Pál utcai fiúkból is átjárás nyílik Kosztolányi és Krúdy vagy mondjuk Mándy Iván írói világába.

Ám Bőrharisnya kétszeresen is fordított Robinsonnak bizonyult.

Miért nem örül az óvónő a kialakult helyzetnek

Először is azért - ezt a felnőtt vette észre - mert ő az emberi társadalomban vált fogollyá és hajótörötté, másodszor pedig azért, mert a gyermek, ahogy belelendült, Robinson történetét egyre gyorsabban olvasta, Cooper regényfolyamát azonban egyre lassabban, egyre kedvetlenebbül.

A Vadölő jól ment, még Az utolsó mohikán végéig is eljutott valahogy, de már a Nyomkeresőt félbehagyta. Nem vonzotta sem a letűnt őserdők magánya, sem az indiánok utoljára fellobbanó dicsősége. Az apának el kellett gondolkodnia rajta, hogy őt annak idején mi vonzotta oly nagyon Cooper műveiben. Rájött, hogy a magány. Ugyanazt a magányt fedezte fel az őslakók és gyarmatosítók közti senkiföldjén vándorló Nathaniel Bumppo körül, amelyben ő maga is töltötte gyermekkorát.

Már apró gyermekként, ösztönösen arra érzett indíttatást, hogy elkülönüljön családjától, hogy vágyai, céljai, töprengései ismeretlenek maradjanak a hozzátartozók előtt, és később, gyermekkora hátralevő részében is olyanokkal barátkozott, akikben nem bízott meg a legkevésbé sem. Fiát ezzel szemben számos jóbarát és szeretetteli, népes család veszi körül.

A születés után

Neki Cooper - érthető módon - nem tud fontos lenni. Mégiscsak Karl May lett volna jobb. Hiába primitív és felületes, ő tudta volna indiánjaival és lovagias fehér bunyózóival lenyűgözni a gyermeket. De akkor már késő volt. Cooper után elkezdeni Karl Mayt nem szerencsés dolog. A gyermeknek vannak nagyobb testvérei. Valaha régen, amikor ők voltak kicsik, az apa sokat mesélt nekik. A hosszú, összefüggő történeteket kedvelték.

Olyanokat, amelyeket estéről estére, heteken át, sok-sok folytatásban hallhattak, és mesemondás előtt újra meg újra összefoglalhatták az előzőleg hallottakat. Így aztán a Grimm-meséknek meg a Benedek Elek-féle mesegyűjteménynek nem volt sikere.

A két nagy testvér, akik akkor még kicsik voltak, kórusban kiabáltak: "Hosszabbítsad meg! Hosszabbítsad meg!

mint egy éven át egy gyermek pillantása

Pedig az apa az ő kedvükért fordította le a teljes Grimm-gyűjteményt, mind a kétszáz mesét, egy barátjával közösen. Száz mesét fordított a barátja, százat ő. Ennek a barátságnak fontos mozzanata volt a közös munka, a könyv azóta több kiadásban is megjelent, ám az esti meséléseknek nem vált tartamává. A gyermek, akiről itt szó van, akkor még nem élt.

  1. Ottó, avagy egy gyermek emléke | Krúdy Gyula munkái | Kézikönyvtár
  2. Széchenyi István – Wikipédia
  3. Teljes szövegű keresés Ottó, avagy egy gyermek emléke Első Ferenc Józsefet már a Gloriette utcában is, ahol a sárga kerti falon külön emelvénye volt a bécsi detektívnek, mint nálunk az alföldön a kukoricapásztoroknak amely Gloriette utcába az Öreg úr néha szórakoztató beszélgetésre, felvidámodás, váratlan mosolygás végett eljárogatott a Burg-színház művésznőjéhezde a zöldfás, újboros bécsi kiskocsmákban is, ahol az udvaron vagy a korán megérkező őszi legyek miatt, a verandán énekelget a népdalénekes, az úgynevezett sramli, ezeken a helyeken Ferenc Józsefet már régen csak ezzel a szóval nevezték: az Öreg úr.

A nagy testvérek, akkor még kicsik, nagyepikát akartak hallani. Az apa elősztör a Gilgames-eposszal próbálkozott, két hétig mesélte. A nagy testvérek az állatkertben a gorillát azonosították Enkiduval, és egyikük a postán, sorállás közben kirántotta műanyag kardját, hogy nekimenjen Humbabának, a cédrusok közt lakozó szörnyetegnek.